palackozott tengeri tehenek
üzenetünk újonnan felfedezett formai hasonlóságok általi megfogalmazásának példáinál maradva folytassuk a sort néhány szép art direkcióval (pro):
üzenetünk újonnan felfedezett formai hasonlóságok általi megfogalmazásának példáinál maradva folytassuk a sort néhány szép art direkcióval (pro):
mindenfajta kreatívnak szánt kommunikáció alapeszközei közé tartozik a kommunikálni kívánt üzenet formai asszociációval történő megfogalmazása. ha valóban eredeti a látásmód, működik, ha öncélú bravúrkodás és gegelés, csak a mondanivaló hiányát és az ötlettelenséget és palástolja. erre is, arra is találunk példákat.
pro:
tetszetős következménye lehetne a dugóhúzóról felállított tudományos hipotézisünknek, miszerint ha a dugóhúzó a bor kinyitása rituáléjának áldozati eszköze, a dugó maga az áldozat. erre azonban mindezidáig nem találtunk adatot.
de ha már áldozat kell, legyen az rendes véres hús, melyhez ugye igen jó bort inni, közvetve tehát a leölt állatok nyitják ki nekünk a palackot.
tegnapi tudományos felfedezésünket, miszerint a dugóhúzó nem más, mint antropomorf áldozati eszköz, egészítsük ki még néhány jellemzővel.
a dugóhúzó mítikus erejével tán a mínoszi krétán sem voltak ennyire tisztában:
mint ezidáig levezettük, a bor az emberi kultúra megtermékenyítője, esztétikai együtthatója, mely markáns foltot hagy a művelt ember lelkének ingén. létezik azonban a borfogyasztásnak 1 olyan triviális, nélkülözhetetlen alkatrésze, mely reklámantropológiai szempontból meglepő burjánzással bír. ő a dugóhúzó.
hogy kommunikációs oldalról mért van ennyire kitüntetett szerepe, csak sejthetjük. a dugóhúzó a bor fogyasztásának leginkább antropomorf eleme, a szakrális szertartás aktusának nyitánya, a bor-vér ősi áldozati rítusának banális archetípusa.
carl gustav jung szerint az archetípusok ősi, mitologikus színezetű, az egész emberiség számára ugyanazzal a jelentéssel bíró, univerzális képzetek, melyek a jungi elmélet értelmében a pszichés működést alapvetően meghatározzák, a kollektív tudattalan régiójában helyezkednek el. az archetípusok az egyéni élettapasztalatokkal ötvöződve alakítják egyéni életünket.
kéremszépen, a dugóhúzó, mint archetípus:
maradva még a borivás és artisztikum viszonylatánál, essék szó 1 amúgy általában nem túl örömteli fejleményről. a vörösbor foltot hagy, nem is akármilyet. a következmények enyhítésére kocsmakörülmények között tényleg nem tudok jobb módszert, mint a hidegvíz+só metodikát. hacsak nem fejlesztjük tovább a foltot alkotássá. festmények vörösborral a fehér ingre, s otthon is mindenki nagyon örülni fog neki.
a bor és az esztétikai élmény lelki összefüggésének tehát kiváló hordozója a boroscímke. kortárs kiállítás a tesco polcain:
a bor. az első ital. ami nélkül bizonyos kultúrák (pld. az európai) elképzelhetetlenek. kultúrtörténeti, metafizikai, esztétikai és lélektani alapvetés. intellektuális és zsigerien érzéki függés.
mit is csinált noé, miután kikötött? (vagy ahogy ezt 1 erdélyi anekdota értelmezi: a bort noé találta ki unalmában. hat állat vérét keverte össze. a hat állat az oroszlán, a tigris, a medve, a disznó, a majom és a galamb volt. ez a hatféle vér mutatkozik meg a részegek hatféle természetében. van, ki büszke, mint az oroszlán, kegyetlen, mint a tigris, düledezik, mint a medve, disznó módjára sárban hentereg, majomhoz hasonlóan bujálkodik, vagy olyan szelíd, mint a galamb. - kolozsvári g. e. gyűjtése amúgy)
dionüszosz, bacchus, krisztus vére, balassi, csokonai, petőfi, vörösmarty, ady stbetcuzwésatöbbi...
de legfőképp a zseniális tiszapalkonyai raktáros, 45 nyarán. a mai napig az egyetlen filozófiai minőségű mű a bornépek zsenialitásáról, a mámor józanságáról, a folyékony szerelemről. kötelező irodalom.
"mindazt, amihez kedved van, tedd meg. ne tagadd meg magadtól főként a szerelmet. és a bort. ha így élsz, akkor leülhetsz az országút szélére, előveheted a kulacsodat és ihatsz, és helyesen fogsz cselekedni."
"egyetek, szeressetek, gyönyörködjetek, és főként igyatok és igyatok és igyatok"
a legősibb márka.
wine. since 6000 BC.
pénteki vegyesvágottunk első darabjának ihletője minden bizonnyal a jamaikai bobválogatott hihetetlen története, amit talán csak erik, az angolna abszurdja múlhatna felül.
(a remek jamaika-alsói angolsággal bemondott szlogen: mi csak 1 dologhoz értünk. ahhoz viszont nagyon. kéne már 1 ilyen hungarikumban is...)
a tegnapi lehúzás után jöjjön 1 üdítő ellenpélda, a bacardi nagy kihívója részéről. a zseniálisan egyszerű módszer leginkább a johnnie walkerére emlékeztet. csak ránéztek az örökölt cimkére, leesett a tantusz és működik a dolog, de még hogy. (a kalózromantikára visszatérve megjegyzendő, h henry morgan kalózból lett kormányzó állítólag tényleg sajátkezűleg kezdte főzni a magamagáról elnevezett rumot.)
még 1 napig elidőzve a bacardi kommunikációs úthengerénél, azt kell megállapítanunk, h bár érthető a szándék, h minden célcsoporthoz más és más üzenetet juttassanak el (vagyishogy mindenkinek megígérjünk mindent, káeurópai politikusaink mintha a bacardi családtól vettek volna leckéket), de kérdés, h megéri-e ennyire szétforgácsolni 1 márkát.
mert persze legyen kúl partiital,
kétségkívül a legnagyobb hagyományú (a rumfogyasztás divatjáért is sokat tevő) brand a bacardi. a kubai rum fogalmát megalkotó márkának castróék hatalomátvétele után ugyan már semmi köze szülőföldjéhez (a család a kies bermudákra emigrált), s bár ez sokak szerint meg is látszik (mármint érződik) a minőségen, a rum kommunikációs nagyhatalmaként kb úgy viszonyul a többiekhez, mint az absolut a versenytársakhoz a vodkauniverzumban.
a vezérmotívum a rum férfias jellege, egy egzotikus, kalandos és lovagias világ ígérete. fülig jimmy gyöngyháznyelűje pedró kocsmájában.
reklámalkohológiai eszmefuttatásaink lassan sorra veszik az öt világpálinkát (úgyis mint tequila, vodka, viszki, konyak/brandy, rum), jöjjön hát ez utóbbi. igazi multikulturális ital, feltalálásához bedolgozott szinte az összes nagy kultúrkör (vö. öt világvallás). az alapanyag, a cukornád távol-keleti eredetű, s bár a pálinkafőzés tudománya is innen ered, a cukormelasz lepárlása lerészegedési célzattal valamiért nem jutott eszükbe se nekik, se az azt európába exportáló araboknak. ehhez kolombusz útja és a sok szomjas tengerész kellett, akik meghonosítván a cukornádkultúrát a karibi térségben, legott ki is kísérletezték a rum receptjét. eredete és fogyasztói bázisa évszázadokig stigmatizálta is az italt, jobb körökben a nevétől is fintorogni illett.
divatba minden bizonnyal a romantikus kalózregények hozták, melyek leghíresebbje, stevenson mester remeke éppen a címben idézett versike megfejtésére épült (ld még a. christie klasszikusát). irodalmi vetülete talán leginkább a 2. legiszákosabb írónak megválasztott hemingway műveiben érhető tetten, aki saját koktélreceptjével is beírta magát a világműveltség alapszótárába. szerző fejben már 7 éves korától (kincses sziget, ld. mint fent) igen kedveli, élvezetéről írna még kedvvel, de semmiképpen nem oly ízesen, mint azt jóbarátja teszi.
kommunikációs szempontból (termékfilozófia, üzenet, célcsoport) legközelebbi konkurenciája a viszki, a reklám-megkülönböztetés a zord, északi italoktól azér viszonylag könnyen megy:
folytatva a tegnap megkezdett kalandozást, jöjjön még 1 felfedezésre váró viszkinagyhatalom, thaiföld. h milyen pálinkát mérhetnek, s miféle alkoholizálási szokások uralkodhatnak arrafelé, megsejthetjük e európai szemnek néha hosszú és esetlen, de sokszor kedves és ötletes munkákból.
viszkilógiai fejtegetéseink vége felé ejtsünk szót a világ azon egzotikus, az angolszász belterjességen kívül eső nációiról is, akik szintén bátorkodnak malátából és gabonából pálinkafélét párlani.
japántól sok jót kapott a világ, úgyis mint teaszertartás, szamurájkultúra, haiku, kalligráfia, fametszet, akutagava rjunoszuke, abe kobo, kuroszava stb. meg sok nem jót, mint pld szamurájkultúra (xx. sz!), pearl harbor, mandzsúria, kamikaze, hentai, manga, iskoláslányszex, bukkake, pikacsú, tamagocsi ésatöbbi.
h a japánban nagy kultusznak minősülő viszkifogyasztás (alkohollebontó enzim nélkül blablabla), noch dazu -gyártás és ezek kommunikációja melyik halmaz része, döntse el a nyájas.
nem megkerülhető két alapvető kérdés vizsgálata sem.
1. hogy isszuk?
mi magunk (meg a skótok) csak tisztán és szobahőmérsékleten. jóízlésű amerikai barátaink, s nyomukban a világ azonban beleraknak mindenfélét: vizezik jéggel, szódával (brrr), ad absurdum kólával, szegény johnnie:
hazudnánk, ha szó nélkül elmennénk amellett, h a viszkigyártók célcsoportspecifikus kommunikációja bizony nem mentes attól a dallas c. rettenetben nem kevéssé túldimenzionált képzettől, h italunk a kőgazdagság és anglomán sznobéria emblémája is egyben. milliomos viszkispohár nélkül szegény jó larry hangman óta üres halmaz a közhelyszótárban.
az ún nemesb italok obligát értékmérője büszkén hangoztatott koruk. s valóban, ha érlelt (értsd: vmilyen fahordóban hosszú ideig eltárolt) párlatokról van szó, van is ennek értelme (szemben pld a vörösborokkal, ahol néhány évi hordóztatás után már csak az évjárat számít, lévén, h 1 idő után a legdrágább is megpimpósodik) az érlelt italok élvezetének kialakulásához persze elsősorban hosszú kulturalkohológiai múlt, s fejlett ízlelőbimbók kellenek. no meg a szívós állhatatosság, h kibírjuk azt a röpke néhány évtizedet, s ne fogyasszunk üstöllést (talán nem véletlen, h a már tárgyalt kaktuszpálinkák és vodkaneműk esetében effélékről szó sem eshetett...)
az eltelt évek száma persze csak akkor bír valóban megkülönböztető erővel, ha azt ilyen gyönyörű kétértelműségű, lélegzetelállító kreatív fogalmazza meg (szlogen: minden év számít)
gyakori fejlemény az is kommunikációs építkezésben, h a megkülönböztetésre irányuló erős szándék nem igazán talál magának elementáris üzenetet. ilyenkor jönnek a formai variációk több-kevesebb kreatív leleménnyel.
pl. a logó színével,
persze nem minden brandnek lehet "történelmileg így alakult módon" olyan szerencséje, h nevére és/vagy logójára, 1 egész márkaarculat és üzenetrendszer felépíthető legyen (v csak kevés a kreatív spiritusz hozzá).
próbálkozni azér lehet:
minden globális terméknek van piacvezető márkája, s általában akad olyan brand is, amely a kommunikációs versenyt diktálja (a kettő sok esetben egybe esik, az ok nyilván a nagyobb piaci részesedéshez járó marketingbüdzsé). ahogy a vodkánál az absolut, úgy a viszkiknél a johnnie walker a zászlóshajó, az egyedi és összetéveszthetetlen.
a módszer is igencsak hasonló: nézz rá a névre/logóra és mondd ami eszedbe jut. ilyen egyszerű ez: keep walking (ne állj meg, haladj, lépj tovább kb. - ha móricz fordítaná, meg bizonyosan: gyalogolni jó lenne).
s ha belegondolunk, az emberi nem egészen a xx. sz-ig jobbára azér tényleg gyalog jutott el (az más kérdés, h minek, szóval nem biztos, h nagyon kéne sietni...)
a tegnapi nyelvészkedést folytatva el kell mesélnem, 1 wales-i barátomtól ízes káromkodást gyűjteni akarván, kiderült, h a kelta nyelvekben bizony nincs blaszfémia. a legcsúnyább istenkáromlás így hangzik: uramisten, te is angol vagy? (bezzeg a tótok)
ha beszélt nyelvük nincs is, van a skótoknak valamilyük, amivel lehengerlik a világot.
előre elárulom, h a viszkidolgozat nem tér ki minden alkoholos ital obligát kommunikációs elemére, a szexuális viszonylatra. a nők enyhén szólva nem célcsoport, s a viszki nem igazán vált partitallá sem. így a skótszoknya a kommunikációs stratégia legérzékibb eleme,
hogy a vodkánál van-e ősibb párlat, nem a mi tisztünk eldönteni, de hogy a viszki versenyre kelhet vele, bizonyos.
magát a lepárlás technikáját oly sok mindenhez hasonlóan kínából importáltuk, amolyan gesunkenes kulturgutként, valószínűleg még az ókorban. hogy hogyan jöttek rá, h gyakorlatilag bármilyen növényi eredetű, cukortartalmú anyagot jól megrothasztva, majd megfőzve, a lecsapódó gőzből remek tradicionális kábítószerhez jutunk, rejtély. meg - lévén, h a mongolid nagyrassz embereinek szervezete igencsak híján van az alkoholt lebontó enzimnek - minek, méginkább.
persze inkább örvendezzünk az emberi elme határtalan kíváncsiságából és a lélek bódulat utáni olthatatlan vágyából eredő fejleménynek, h az európai civilizáció gyakorlatilag egyidős a pálinkaivás remek szokásával. különösen jelentős e tényező az északi, a szőlőtőkét (és gyümölcsfát) már csak hírből ismerő régiókban.
e zord tájakon is szükség volt a mindennapi bódulatra, így valamit sürgősen tenni kellet. felfedezni pld, h különböző gabonaféléket erjesztve és desztillálva kiválóan működik a kínai találmány. s lett nekik keleten vodkájuk, nyugaton viszkijük (megjegyzendő, h etimológiailag is mindkét névnek köze van a vízhez, a vodka-vodacska párhuzam talán közismertebb, mint hogy a középkorban a skót malátapárlatot még aqua vitae - az élet vize (keltául "uisge beatha", ejtsd viszki kb.) néven emlegették).
(hogy mi mindenből képesek az emberek pálinkát főzni, h 1 kis örömhöz jussanak, hihetetlen. a legkülönösebb élmény talán a az izlandi snapsz, a brennivín. kb. annyira iható, mint az ármányosan fogyaszthatatlanná tett denaturált szesz, de hogy miből készítik, rejtély. kóstoltatás utáni munkahelyi gyorsszavazás eredménye: halból 60%, bálnazsírból 30%, vulkáni hamuból 10%. nem is lesz róla reklama.)
mindenestre bár viszki van sokféle (scotch, irish, amerikai (bourbon, tenessee), canadian és néhány meglepetés - ld jövő héten), ahogyan a vodka orosz, úgy skót a viszki.
skócia pedig a legkevésbé sem vidám hely:
s hogy hol csinálnak még vodkát? pld brazíliában, mért is ne... félreérthetetlen kreatívok, ld még krtisztus-szám...
hosszú, vodkába fúlt két hetünk végére maradtak a kategorizálást kevéssé tűrő, de bemutatásra feltétlen érdemes vodkadolgozatok.
vodka és szexuális tevékenység ügyében félő, sok újat nem árultunk el, de a vodkaivás és politika relációja meglehet újszerűbb megközelítés.
kezdjük mr. dábljú bokor történetével, róla gondolom mindenki tudja, h egykoron sikerrel pusztította agysejtjeit, így a történet akár érthető és vicces is maradhatna - az utolsó képkockáig.