chopin és az alkoholisták
az ún nemesb italok obligát értékmérője büszkén hangoztatott koruk. s valóban, ha érlelt (értsd: vmilyen fahordóban hosszú ideig eltárolt) párlatokról van szó, van is ennek értelme (szemben pld a vörösborokkal, ahol néhány évi hordóztatás után már csak az évjárat számít, lévén, h 1 idő után a legdrágább is megpimpósodik) az érlelt italok élvezetének kialakulásához persze elsősorban hosszú kulturalkohológiai múlt, s fejlett ízlelőbimbók kellenek. no meg a szívós állhatatosság, h kibírjuk azt a röpke néhány évtizedet, s ne fogyasszunk üstöllést (talán nem véletlen, h a már tárgyalt kaktuszpálinkák és vodkaneműk esetében effélékről szó sem eshetett...)
az eltelt évek száma persze csak akkor bír valóban megkülönböztető erővel, ha azt ilyen gyönyörű kétértelműségű, lélegzetelállító kreatív fogalmazza meg (szlogen: minden év számít)
(szegény frederic, vmiért nagyon kell a berúgáshoz)
persze az se árt, ha az előállítás gondosságát is hangsúlyozzuk
s talán ideillik e kis dolgozat az újvilág önironikus kisebbségi komplexusáról is. nem mintha nekik nem lenne paris, texasuk
