chateau de chernobyl
a magam részéről kihagyásra ítéltem, de a tudományos rendszerezés iránt szilárd elkötelezettség, s legfőképp elmentett sajtóhír arra ösztökélt, h mégse. márminthogy a (jó) bor amúgy sem olcsó szórakozás, de elképesztően drága is tud lenni. egyszóval létezik kommunikációs szándék persze, ami nem elsősorban a gourmandok ízlésére, hanem legfőképp sznobériájára és pénztárcájára hajt. az érték hangsúlyozása önmagában nem lenne feltétlen baj, de a megvalósítás... alapvető megfigyelés, h a férfiaknak eladni kívánt, igazán exkluzív prémiumtermékek reklámjai (ld pl e hasábokon a viszkifélék és a pezsgők hasonló horizontú pocsékjait, de csak nézz bele 1 óra- vagy jachtmagazinba), a megjelentett reklámok - kevés kivételtől eltekintve - kb annyi merészséget, eredetiséget és kreativitást tartalmaznak, mint mondjuk a minden normális háziasszonyt vérig sértő hírhedett mosóporreklámok. szegény gazdag férfiúink, titeket is csak ennyire vesznek emberszámba a reklámmunkások... (ill a megrendelőik)
s bár nem kimondottan bort reklámoz, ebben a sorozatban legalább a brutális őszinteség ér valamit.
(szöveg: a capitalt innen olvassák. ajánlott irodalom: k. marx: das kapital)
igazi, öntudatos, ideológiailag képzett kapitalista persze nem riad vissza 1 kis utcai balhétól sem, ha a túl olcsó árak ellen akar tiltakozni. mit is használna molotov-koktél gyanánt, ha nem minimum 1 Chateau Latour-t.
(dugóhúzóelméleti fejtegetéseink kiegészítéseként pedig említsük meg, h ilyen is van: a világ legdrágább dugóhúzója, szextánsra jobban hasonlít...
ha pedig nem akarod, h a kedves vendég rögtön a legjobb borodat akarja tesztelni a pincédben, egyszerűen ragassz rá 1 ilyen címkét:
