sör és fingás, mint férfiúi attribútum
nem túl nagy lelkesedéssel, de folytassuk az amerikai
ízléstelenségek példatárát 1 ugyan minden kultúrában jelenlévő (és
alkalomadtán szellemesen is előadható), de a nevezett kultúrkörben a humor ekvivalenciájának számító jelenséggel, az altesti viccelődéssel.
hollywoodban egész iparág szakosodott erre a fingós-böfögős-beszarós
üzemre, elképesztő ostobaságokat eredményezve (vö. dumb és
dumber, amerikai pite, gagyi mami és társaik) tipikus amerikai műfaj ez tehát, mért is maradna ki a reklámirodalomból?
(szinte evidens, h mindegyik az ihatatlan badlájtot népszerűsítené. szegény ceské budejovice, mi lett belőled a tengerentúlon...)
csak hogy nehogy az a vád érjen, h finnyáskodó sznobériából írtuk a fentieket, lássunk 1 pozitív példát is arra, h a profán nem feltétlen ízléstelen, sőt lehet kimondottan kreatív férfiúi görbetükör is. bár a kampány éppenséggel alsógatyát reklámoz, de a sör fontos szerepet kap benne.
(jegyezzük meg itt, h úgy tűnik akadnak követőink a reklámtudományi alsóneműek rendszertanának megalkotásában, s értően elemzik is az említett munkákat)
