újabb pofon a lélektani tudományoknak
a sörfogyasztási szokásokat, mint a nemek örök harcának állóháborúszerű jelenségét immáron meghaladva térjünk rá egy szintén szignifikánsnak mondaható reklámantropológiai viszonylatra, nevezetesen a sör és a modern tömegkultúra másik nagy konglomerátumának, a zenének (ab ovo a rakendrollnak) kapcsolatára.
mint azt már illusztráltuk volt, a rockzene nagy mítoszainak eredete is elválaszthatatlan a sörözés kultúrájától, de kockáztassunk meg egy másik, szokás szerint áltudományos teóriát is. a másik nem iránti gerjedelem ígérete ugyebár nem tipikusan sörkommunikációs alapelem, de a jellemzően férfiúi célcsoportnak van egy másik, nem kevés erotikus asszociációval rendelkező kultusztárgya is, nevezetesen a gitár.
egyesek szerint fallikus szimbólum, de legalább ennyire bír női attribútumokkal is. j. m. hendrixről mondogatták, h valósággal szeretkezik a gitárjával, de ha vki ott volt a fekete bárány koncerten, s a bizottság együttes első nagynyilvánosságú fellépésén, emlékezhet, h ef zámbó a lány kéne nékem c. dal gitárkísérete közben forgatván a hangszert bemutatta, arra 1 jókora női genitálé van pingálva hátulról, mintegy kihangsúlyozva a bonyolult szöveg valódi értelmét.
egyszóval, gyenge lábakon álló feltételezésünk szerint a sörkommunikációban az insighthiányos szexuális motiváció helyettesíthető a gitár erőteljes szerepeltetésével.
a léggitárt (akárcsak a szexet, figyeljük csak meg főszereplőnk sokatmondó mimikáját) lehet egyedül is nyűni, persze csak ha nem zavarnak meg
