make beer, not war 2.
miután beláttuk, h az emberiség történelmének, kultúrájának, nagy felfedezéseinek közös, megkerülhetetlen vonatkozási pontja a sörfogyasztás, valamint meggyőztük kedvesünket is, h sokkal jobb neki, ha mi a kocsmában vagyunk, mint otthon, sőt még időt is szakítottunk e legmagasabb rendű közösségi élményre, már csak arra kell koncentrálnunk, h jól is érezzük magunkat. na de hogyan is?
férfiúi nemünk egyik, már emlegetett sötét titka a versengés, a potenciális vetélytársak megsemmisítésének, illetve a saját törzsi, hordai hovatartozásunk kinyilatkoztatásának tudat alatti, atavisztikus élménye és igénye. e barbár erőszakvírus, ne legyenek illúzióink ott van bennünk, s nem sokat mutálódott az asszíroktól szarajevóig, jeruzsálemig vagy éppen ruandáig.
az ún. civilizáció persze pont arra lenne kitalálva, h gátat vessen eme fekete búvópatak felszínre kerülésének, s vannak is hatékony eszközei e szublimációra, jelesül - s dolgozatunk tárgyához pászítva - ilyen lenne a kocsmaintézmény, s a modern kor nagy újrafelfedezése, a sport. hogy e két jelenség iránti maszkulin rajongás közös gyökerekkel bír, olyan evidencia, amit a sörkommunikátorok sem hagyhatnak figyelmen kívül. olyannyira, h eme, a sörözésre buzdító reklámproduktumok fő csapásává váló szinergia jóideig leköti majd figyelmünket.
kezdjük az egyszerűbb kocsmasporttani esetekkel. mivel is versengenénk elsősorban, ha nem a sörivás technikájával?
nem árt persze, ha tisztában vagyunk teljesítőképességünk határaival...
