zarathustrától lugosi béláig
az utóbbi hetekben többször is foglakoztunk a keresztény egyház ikonográfiájának tömegkulturális leképződésével a reklámprodukciókon keresztül. volt már szó istenről, az ő fiáról, legfőbb földi helytartójáról és papjairól, templomairól.
valami persze kimaradt, ami pedig már a korai, szinkretista-hellenisztikus keresztény tanok gyökerei (elsősorban zoroaszter tanításai) és ezek nyomán a keresztény mainstream mellett is továbbélő gnosztikus, manicheista, bogumil, katar, huszita stb. világmagyarázatok szerint is evidencia: a főbűn, az ősellenség, az antitézis, a totális negáció világunk bennünk is élő, egyenrangú elemei az abszolút jóval és annak megtestüléseivel.
a zsidó-keresztény kultúrkörben pedig jános látomásai, vergilius pokolraszállása, bosch mester víziói, dr. faustus üzelmei, a londoni és a moszkvai szín óta emancipált vonatkozási pont a bukott angyal ellentmondásos evilági tevékenysége, mért lenne hát másként ez a reklámokban.
erről szóljon a hét, különös tekintettel a múlt héten megünnepelt myrai püspöki névnapra, mely legendárium - a fentiekkel összefüggően - elegedhetetlen alkatrésze mindenki kedvence, a gonosztalanított kisördög, vagyis a krampusz.
infernális bevezetőnket illusztráljuk rögtönség a kimondhatatlan nevű, csak számmal jelzett ellenerő lakhelye barátságosabb oldalának bemutatásával. díjeső a pokolban:
a vesztes tömeggyilkosokat tán nem kell bemutatni, a , a moderátor viszont maga a nagy lugosi béla, kinek mostanság találták meg rejtélyes eredetű budapesti mellszobrát.
és a bizonyíték, h van ám átjárás a két világ között. pedig mintha rémlene, h a pokolra kerülést garantáló 7 főbűn között szerepelne holmi torkosság nevű is, h a 7. parancsolatról ne is beszéljünk...
viszont aki biztosra akar menni, minimum a purgatóriumra felkészül:
ami pedig a legrosszabb lehet odalenn: nem árulnak söritalt. hacsak így nem:
(és 1 kis magyar szójátéktörténeti adalék a testvérblogban)
