győzzön-e a jobbik
a jó és a rossz mint két egyenrangú entitás örök küzdelme bennünk és a világban - ahogyan azt tegnap is érintettük - transzcendens önismereti alapélménye az emberiség kollektív emlékezetének. a háború - melynek kimenetele soha nem kecsegtetett túl sok jóval, a történelem
legboldogabb korszakaiban is jó, ha döntetlenre állt - a xx. sz. evilági
poklában végképp eldőlni látszott. ellenére annak, h bizonyos filozófusok eltemették már a főszereplőket is, vö. f. nietzsche: isten
halott, h.arendt: az ördög halott, de legalábbis banális és kicsinyes. a lelkünkért folyó harc antropomorf közkatonái, az ördögök és az angyalok viszont remekül érzik magukat a reklámokban, köszönik szépen, győzzön a jobbik (ezen szöveg első változatát bő 3 éve írtam. istenem, de rég volt, akkor még eme utolsó tagmondatnak nem volt áthallása, bizony mondom. vajh mér épp a sátánszámban deliráljuk ezt a pszeudofreudi elszólást, nem is tudom. kapcsolódó budapesti gyűjtés a mai kisfiúblogban, itten):
persze nem mindig a bukott angyal bukik
sőt akár összefognak ellenünk is
(az oringina betörésével a kárpátok bércei alá személyesen a nagy homár is foglakozott már)
