furcsa 1 jelenség az utóbbi időben lezajlott jónéhány monstre közgyűjteményi kampány (impresszionisták, picasso, inkák, mongolok, leonardo stb.). első blikkre persze nagyszerű dolog, h a múzeumlátogatástól jóideje és jóáltalánosságban ment rendes magyar lakosság hirtelenjében ostrom alá veszi az intézményeket. és teszi mindezt egyetlen okból: vkik vhol megértették, h a kommunikáció, ad absurdum a reklámozás nem feltétlen isten ellen való vétek, hanem legalább annyira információnyújtás és figyelemfelhívás is. és hogy az erre költött pénz nem pántlika eme kulturális termékek büdzséjén, hanem többszörösen megtérülő befektetés. persze, csak ha jól csinálják (vö.d. ogilvy: minden reklámram költött pénz felét kidobjuk az ablakon. csak az nem mindegy melyik felét).
szóval engedtessék meg: minden látogatószám-rekord és valódi (idegesítő, bár nagy hírértékű) sorbanállás ellenére nem volt jó egyik sem. pontosabban lehetett volna sokkal jobb is (értsd: kevesebb pénzből több látogató). a bonyolító ügynökségek ókonzevatív eszközökkel dolgoztak: vegyél minél több felületet és töltsd meg érdekesnek gondolt unalmas közhelyekkel, ezt majd érti a jónép. és így lesz kreatív reklám helyett közhírré tétetik típusú hangoskodás a kommunikációból. (nb. a csatolódó sajtókampányoknak sokkal több szerepük lehetett a sikerben, a legjobb példa erre talán a debreceni modem mindent elsöprő erejű pr-offenzívája leonardo-ügyben.)
ezen a héten tehát bemutatnék néhány példát arról, h ha nem így akkor mégis hogy: hajrá múzeumok!
kezdjük kedvencemmel, a sao paolo-i művészeti múzeum kampányaival.
1. amit tudni akarsz freudról - vagyishogy magadról. szellemesen, provokatívan, önironikusan.
2. csodaszép art direkció, mély gondolatiság: itt mindenki megérti picassót.
3. ez meg igen vicces, de a megfejtésben portugálul tudók előnyben
(aki esetleg többet tud nálam a pissoir nevű híres festőről, kérem közölje. bárha m. duchamp wc-kagylójára gondolok, lehet nem is esik olyan távol a a kiállítóterem a mellékhelyiségtől)
