a libanoni helyzet egyre fokozódik
a magyar borkommunikáció fő csapása a borvidékek szerinti megkülönböztetés, az eredet hangsúlyozása. csoda tudja miért, de ez a világban nem ily jelentős, példát is alig találtam rá. valószínűleg a dicső történelmi múlt mint mondandó bizony nem bír elég megkülönböztető erővel.
persze, ha a libanoni bekaa völgy ókori hagyományáról van szó, az azér nem semmi (+ a recens politikai helyzet által nyújtott egzotikus borzongás). ha a munka nem is 1 nagy szám, arra legalábbis jó, h megtudjuk: itt is van 1 borvidék, val nem is akármilyen.
(s így már érthető a várbástyát illetve kastélykulcsot formázó dugókreatív is)
az egyik legismertebb termőterületnek csak 1 ilyen halovány próbálkozásra futotta:
érdekes (és szép) viszont ennek az ausztrál márkának az öndefiníciója. a terület, hol termesztik, erről a bizonyos (lonegum, magyarul nem tudom), érdekes levelű, a helyieken kívül bizonyára nem túl közismert fáról kapta a nevét. kihasználják, igazuk van.
itt meg újabb önironikus amerikai fricska önmaguk fogyatékos műveltségének kifigurázásáról. akad benne sznobéria, de még mindig jobb, mintha super macwine-nak hívnák...
