a pendrive, mint fallikus szimbólum
(ha már ma van az aids világnapja)
a legnagyobb számban természetesen a védekezéssel foglakoznak az aids ellenes kampányok, mely értelemszerűen a kotonhasználat propagálását jelenti, mínusz róm.kath egyház, nem lehet elégszer hangsúlyozni, de hogy ez nem csak az én monomániám, forduljanak bátran tótához. a gumit persze lehet sokféleképp használni, így is meg így is, meg így is. de kommunikációs szempontból a legtöbbet a bolgár származású csomagolómestertől, christo-tól tanulhatunk:
(eszembe jut régi barátom, ki az egyetemi oktatás színvonalát kívánta volt oly módon kritikával illetni, h a nevezetes főépületet becsomagolva, tisza istván, geszt címzéssel ellátva gondolta volna azt postán visszaküldeni. a megvalósítás egyetlen kidolgozatlan momentuma csupán az volt, hogy a postahivatal szintén az épületen belül volt található.)
van jó és rossz tűzoltó
fájdalmas megoldás, de felejtés ellen biztos jobb, mint a zsebkendő:
eredeti, keresőspeciál megoldás
másdlagos frisseségű fallikus szimbólum, vö citromízű banán-elmélet
és 1 szellemesen új megfogalmazás a vírusok sokféleségéről (kipróbálni azér nem ajánlatos, az ellen nem véd)
