„heon e rút szagú alj árulója aggódásimnak”
a modern világ tagadhatatlan ismérve az emberiség bűntudatos harca saját szagával. bár már az ókorból (különösen egyiptomból) ismertek illatosító anyagok, tehát az első civilizációk létrejöttével bizonyosan megjelent az animális illatok elfojtásának igénye, valódi tömegkultúrává a szagok elleni küzdelem a xix-xx. sz.-ban vált. így tkp egyidős a reklámozással, és a mai napig az iparág egyik meghatározó költője (a xix.-ben még ők voltak azok). ezen művekről fogunk beszélgetni ezen a héten. (hogy aztán a jövő héten az emberi nem szerencsésebb felét, a jószagú embereket vizsgáljuk meg reklámantropológiailag.)
és hogy melyik a legbüdösebb testrész a reklámipar szerint? hát a hónunk alja, statisztikailag legalábbis, a legtöbb munka erről szól. különösen ama mozdulatról, mikor is karunkat megemelve elszabadulnak a molekulák.
ehhez már oxigén kell, mint a himalájához:
hogyan szabaduljunk meg a futballhuligánoktól?
mint 1 rossz monty python:
kedvelt reklámeszköz a buszkapaszkodó, általában szellemes ambient ötletekkel. ez az indiai kampány ráadásul gyerekbarát is:)
izzadtságszagú ötletek, kiütéses vereség a kreatívnak:
aki pedig a "cseh káplárral" (bocs, svejk) akar még egyszer eladni bármit is, szíjjon gázt a belzebub seggelyukából a dezodora helyett (akad ilyen bőven, megtárgyaljuk, ha egyszer odajutunk)